A Mikulás CRM-e

A Mikulás CRM-e

A Mikulás CRM-e

A léptek kongva kopognak a folyosón, a falak egyre erősödő hanggal verik vissza a közeledő csizmák lassú koppanásait. A teremben teljes a csend, minden gyerek lélegzet-visszafojtva fülel. Az ajtó megnyikordul és a tágra nyílt szemek előtt megjelenik talpig piros kabátjában, hófehér vattaszakállal az öreg Mikulás. Két mókás krampusza kíséri, vállán hatalmas zsák pihen. Szinte hallani lehet a gyerkőcök izgatott szívdobbanásait.
– Messzi földről jöttem hozzátok, kedves gyerekek. – Hangja meleg és nyugtató. Megbújva benne az évtizedek bölcsessége, a jóság simogatása. – Tudom, hogy régóta vártok, de ne haragudjatok: történt egy kis nehézség idefelé. Lappföldről indultam, a havak birodalmából, átszáguldva országok felett, végig a magas hegyeken, befagyott tengerek jegén. Éppen a Holdat kerültem meg négy rénszarvas húzta aranyszínű szánommal, hogy lecsípjek egy kicsit a hatalmas távolságból, ami elválaszt tőletek, amikor hirtelen…
– De Mikulás bácsi! Múltkor is ugyanezt mondtad! – kiáltott fel egy apró, szemüveges kislány a hátsó sorból.

A Mikulás bácsiba belefagyott a szó – ahogy Lappföldön fagy bele a rénszarvas teje a szőrmekulacsba. A kisebbik krampusz ocsúdott először és törte meg a kínos csendet:
– Hát mit hozott a Mikulás a kis Takács Zsoltikának?! – óbégatta erőltetett vigyorral és látványos mozdulattal kapta elő a zsákból a Lego benzinkutat.
– Ezt tavaly kértem… – morogta duzzogva a kis Takács Zsoltika, pedig nem az a durcás fajta. Látszott, hogy nagyon készült és most nagyon csalódott.
– Sebaj gyerekek, én úgy hallottam, hogy a kis Bókai Zsombor lett a legügyesebb a szavalóversenyen!
– A Zsombor a Napelem csoportba jár! – kiabálták többen is egymás szavába vágva. A botrány a levegőben lógott. Pannika elpityeredett.
A Mikulás szörnyen érezte magát. Ott állt megsemmisülve, lángvörösen a gyerekek haragjának kereszttüzében és azon gondolkodott, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe. A memóriája már nem a régi, ezt tudta jól, ezért is írta fel apró cetlikre a gyerekek kívánságait. A cetliket betette a zsákba, de a kapkodásban véletlenül a másik batyut kapta fel, nem a Galagonya csoportnak szánt tömött puttonyt. Talán tényleg el kellene gondolkodnia a nyugdíjazáson.
Aztán eszébe jutott, hogy már 3 éve nyugdíjas.

Mindent elfelejt. De hát ki tudná fejben tartani ezt a rengeteg teendőt, a sok különböző kívánságot, átolvasni és rendszerezni levelek százait?! Korábban listát vezetett arról, ki kap majd virgácsot, melyik kis csizma maradt koszos előző évben és kié lett a legtöbb piros pont. Hogy hová kell mennie a Csillagánizs óvoda után és hogy miért van büntiben a Pernyés Petike, aki mindig a kis Otília haját húzza – annyira tetszik neki az a tündéri kislány.
Egy ideje rosszul lát szemüveg nélkül. Néha már a saját írását sem tudja elolvasni. Emellett nehezen kel, ma reggel is csúnyán elaludt. És mindig kimegy a fejéből, hogy a felszedett kilók miatt folyton beszorul a kéményekbe.
Nem mehet ez így tovább! Egyetlen munkanapja van az évben és azt sem tudja zűr nélkül végigcsinálni…
– Kitaláltam, gyerekek! – mondta és gyors mozdulattal kioldotta a csomót a zsák nyakán. – Aki kapja, marja!
Robbanásszerű zsivaj tört ki a teremben, egymást félrelökve szaladt a sok kis lurkó, éljenezve, kacagva vetették magukat az ajándékokra.
A Mikulás bácsi pedig eldöntötte, nem halogatja tovább: még ma megírja a levelet.
CRM-et fog kérni Karácsonyra – legkedvesebb kollégájától, a Jézuskától…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó bejegyzések